5 Fotó
“Nem jó szórakozást kívánok, inkább borzongást, izgulást a filmhez.” – így indította filmjét Sopsits Árpád a bemutatón.
És lett borzongás. Még jó, hogy a popcornos zacsiba kapaszkodhattam kukoricaszemeket rágcsálva a körmeim helyett. Az nézze, aki bírja az izgalmakat. Engem valószínűleg hosszú ideig nem ereszt az élmény, a sarokig nem megyek egyedül sötétedés után, de legalábbis erősen meggondolom.
A történet szerint halálra ítéltek egy férfit egy fiatal nő brutális meggyilkolásáért Martfűn, 1957-ben. Hét évvel később azonban ismét egymást követik a megrázó halálesetek. A forradalom utáni politikai tébolyban nehéz megtalálni az összefüggéseket és újra felvenni a nyomozás fonalát.
“Senki sem fogja megdicsérni, hogyha kideríti az igazságot.” – hangzik el a figyelmeztetés a filmben az elszánt nyomozó felé.
Az igazságot, mely szerint Réti Ákos ártatlanul ült börtönben tizenegy évig más helyett ’57-től Magyarországon. A valós eseményen alapuló hazai sztori bárhol a világon megállja helyét. Talán a legvadabb skandináv thrillerek forgatókönyv íróinak fantáziája szül hasonlókat, ha kicsit messzebbre gurul a gyógyszer.
És egy jó hír azoknak, akik a színészek miatt mennének moziba: a hazai mainstream vonalból jónéhányan szerepelnek a filmben; Anger Zsolt, Balsai Móni, Szamosi Zsófia, Sztarenki Dóra, Trill Zsolt.
Az ő nevüket pedig kezdjük el bevésni: Hajduk Károly, Bárnai Péter, Jászberényi Gábor. Filmbéli teljesítményük alapján erőteljes felfutást jósolunk.
Képek a bemutatóról a galériában (kezdő fotó a cikk tetején)
És egy utcsó személyes fotó, de nem bírtam kihagyni. Az alábbi látvány fogadott a pszichokrimi másnap reggelén a kapuból kilépve az avarban:
