PAPPA PIA Budapesten, Harry és William Londonban

Okos, céltudatos nő Ostorházi Bernadett. Ismerősünk a Munkaügyekből és a Hacktion-ből, Zsámbéki-Zsótér osztályban végzett a Színművészetin, Shakespeare-t próbál Angliában, és a PAPPA PIA című film egyik főszereplője – vele beszélgettünk. Interjú. 

Nézel is magyar filmeket vagy csak játszol bennük?

PAPPA PIA fotózáson

Amíg itthon éltem, gyakran jártam moziba. Londonból kicsit komplikáltabb, de ami elérhető online, azt nyomon követem. Örömmel látom, hogy a sorozat ipar is elkezdett fellendülni, igyekszem pótolni, és képben maradni, hogy mi folyik itthon. Persze ez az én érdekem is.

Ha egyetlen sorozatot kellene említened, melyik lenne?

Aranyélet. Talán kicsit klisé is mondani, mert mindenkitől ezt hallom. Titkos vágyam, hogy bekerüljek a harmadik évadba.

Lehet, hogy a PAPPA PIA jó belépő oda.

Nemsokára kiderül, igen. Majd elválik, mennyire lesz közönségfilm, vagy mennyire szereti a szakma. Szerepem szerint a Stohl András alkalmazottja vagyok, PR menedzserként dolgozom.

Stohl píárosaként a filmben – fotó: Nelly Kiss

Közel áll hozzád a szerep?

Mindig kreatív dolgokkal foglalkoztam. De odakint nagyon sokat kellett tanulnom önmarketingról, PR-ről, személyes márkaépítésről.

Itthon nem tanultál önmenedzselést?

A legnagyobb különbség, amit észrevettem, amikor kimentem, hogy mennyivel többet tudok tenni a saját karrierem érdekében Londonban, mint itthon.  Más a rendszer, de nem azt jelenti, hogy sikeres lesz automatikusan mindenki. Első lépés, hogy kell egy profi portré fotó, ami minden ügynökséghez, casting céghez elmegy. Nekem kell megkeresni a fotóst, letárgyalni a feltételeket, elfogadtatni magam, én találom ki, hogy mit képviselek, saját döntés a ruha, a megjelenés. Ugyanígy promo video esetében is. Ezek nélkül semmilyen mozgástér nem létezik. Mire keresztüljut az ember az első néhány anyagán, szerez annyi rutint, miként tekintsen magára, mint eladható termékre. Itthon jó esetben bekopogtatunk egy ügynökséghez, lefotóznak, levideóznak, fogalmunk sincs a végeredményről, nem látjuk az elkészült anyagot, nem tudjuk, mit küldenek tovább, nem dönthetünk, ha nem tetszik. Utána jön a várakozás, mikor csörög a telefon.

Bernadett profilképe fb-n – de eláruljuk, hogy pont ilyen szép élőben is!

Pedig Magyarországon is nagyon nagy haszna lenne, főleg az egyetemről frissen kikerült színházi, filmes alkotók számára.  Rengeteg magas színvonalú, kiváló produkció születik az egyetemen, s ezeknek csak töredéke jut el a közönséghez. Talán most kezd valami beindulni. A közösségi média, a különböző csatornák megléte, napi szintű használata elengedhetetlen.

És a nyelv?

Kiköltözésemkor kezdtem tanulni magamtól.  Harry Potter hét kötetét végigolvastam, hallgattam hangos könyvben, le tudott kötni, rengeteget segített. Tanítottak itthon gimiben angolul engem, de elszállt, semmire nem emlékeztem. Úgy mentem ki, hogy az első interjúmra betanultam a szöveget, hogy megkapjam a munkát, és szépen fokozatosan Harry-val sikerült a mindennapos angolra szert tennem.

Később megismerkedtem Brightonból egy énekesnővel, aki vállal tanítványokat akcentusjavításra. Cserébe felajánlottam a titkos make up artist képesítésem az ő zenei videójához. Őrület maszkokat talált ki magának, megcsináltam, cserébe javult az akcentusom.

Több, mint egy évig próbálkoztam, beszélgettem, társaságba jártam, dolgoztam, figyeltem nagyon, mire azt mondhattam, hogy ok, most már mehetek castingra.

Sokat kell befektetni, mielőtt még bármilyen lehetőség adódna?

Minden kezdő színésznek van kint állása. Fél állás, vagy teljes állás attól függően, hogy sikerül felkeltetni magára a figyelmet. Hosszú évek is lehetnek, mire keres annyi pénzt, hogy kizárólag a színészi karrierre koncentrálhasson. Itthon gyakran tapasztalom, hogyha a kollégáimnak éppen nincs munkájuk, vagy előadásuk, akkor kicsit szűkebbre húzzák a nadrágszíjat és majdcsak lesz valahogy. Nem elítélendő persze, csak másra szocializál a londoni rendszer.

Művészeti szempontból kényelmesebb kizárólag az alkotásra koncentrálni, és nem a 8 órás munka után fáradtan érkezni próbára, előadásra, stb. De idővel szívósabbá, elfogadóbbá, nyitottabbá és főleg magabiztosabbá tesz. Nem degradáló ez, hanem szimpla matek; munka nélkül, csak alkotói tevékenységből nem lehet megélni Angliában.

Te mit dolgozol kint?

Már nem kell teljes állásban munkát vállalnom, kaptam több ügynökségtől megkeresést, melyek részben fedezik a költségeimet. Félállásban dolgozom, egy elegáns étteremhálózat host-ja vagyok, fogadom és kísérem a vendégeket, állok az ajtóban, kezelem a telefont. Soha ennyi időt nem töltöttem magas sarkú cipőben.

Pedig egyébként sem vagy alacsony.

Sosem értettem egyet azokkal, akik szerint azért jó a magasaknak, mert nem kell magas sarkú cipőt hordaniuk. A magas sarkú cipő szép, és a magas sarkú cipőt hordó nők is szebbé válnak általa. Határozottan állíthatom a magas nők nevében. 🙂

Londonba, vagy Budapestre húz a szíved?

“A londoni mókusok nagyon barátságosak az emberekkel…kivéve, ha rájönnek, hogy csak kamuztál, és nincs is s nincs is nálad semmi ehető…:D” – forrás Ostorházi Bernadett Facebook oldala

A páromhoz húz, aki magyar fiú, de Angliában él, ezért Londonban maradnék életvitelszerűen, de ha a film esetleg sikeres lesz, és több megkeresés is érkezik, szívesen jönnék haza.  Próbálom megoldani, hogy mindkét országban jelen lehessek. Ez azt jelenti, hogy színházi szerepet nem tudok itthon vállalni. Az több hónapos próbafolyamatot és a rendszeres előadásokat jelent.

Nem hiányzik a színház?

De igen. Viszont most Shakespeare-t próbálok Londonban, egy kisebb színházi társulással. Piszkosul nehéz. A Szentivánéji álomban kaptam szerepet. Az angolok Shakespeare-szótárral a kezükben fordítják mai angolra az eredeti szöveget. Én pedig ott állok közöttük, kábé 4 szót értek oldalanként, és próbálok valamit játszani.

Ráadásul a PAPPA PIA promóciója miatt gyakrabban vagyok most itthon, ami megnehezíti a kinti próbáimat, elképzelhető, hogy kiesem. Pedig szeretem csinálni, mert rengeteget lehet belőle tanulni. És hát mégiscsak Shakespeare-t próbálni Angliában…felemelő érzés, na!

Most, hogy itthon vagy, van-e időd a PAPPA PIA-n kívül más filmekkel is foglalkozni?

Fotó: Kováts Vera

Sajnos nem mindig jutok el moziba, mert annyira be vagyok táblázva, ha hazajövök.  Till Attila filmje, a Tiszta Szívvel tetszett az elmúlt pár évben leginkább.  Fekete Ádámmal, a film egyik mozgássérült szereplőjével sokat dolgoztam együtt. Ő volt a Hitgyógyász című színdarab dramaturgja, amit a Fehér Benő rendezett az Átriumban, és amiben főszerepet játszottam. Lenyűgöző volt moziban nézni Ádámot egy ennyire érzékeny témájú filmben brillírozva.

Reméljük, visszaadja a kölcsönt, és megnéz téged Augusztusban a PAPPA PIA-ban!

Még nincs hozzászólás

Szólj hozzá