Kegyetlenül fáztak

Csontig hatoló, valódi téli hidegben csúszik-mászik öt katona a Budapest környéki „olasz hegyekben”. A golyó szaggatta, bajonett vágta I. világháborús tévéfilm rendezője – Kovács István mesél.

Miért Szürke senkik lett a film címe?

A főszereplőink sorsára, helyzetére utal.

Zentai származásod és a délszláv háborús környezet miatt te vagy a rendező, akit mindig a hadi filmek hívnak?

Kovács István filmrendező
Kovács István filmrendező

Az túlzás, hogy engem hívnak, nagyon szeretek más témákkal is foglalkozni, ahogy azt korábban már a Betonzajban vagy akár a Csúszópénzben is tettem, de az valóban igaz, hogy szeretek ezzel a témával foglalkozni, megérteni a pszichológiáját, magyarázatokat találni, ha lehet egyáltalán.

Köbli Norbert (forgatókönyv író – Válótársak, Félvilág A berni követ, A vizsga… – szerk.) hogy talált rád?

Eljött egy vizsgafilm vetítésre, ahol lejátszották az Idegen föld című kisfilmünket. Ez neki nagyon megtetszett, mert bár 300 ezer forintos minimál költségvetésből és rengeteg ingyen munkával hoztuk össze, létrejött az illúzió, hogy ez egy II. VH-beli történet. Megszületett számára az a miliő, az a közeg. Hihető lett. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennyiből lehet kisfilmet csinálni. Mindenkitől kedvezmény, sok ingyen munka, de mégiscsak létrehoztunk egy kosztümös filmet. A történetvezetésben is szerette, ahogy ehhez a témához nyúlunk. Nem sokkal később megkeresett, hogy van valamije, ami lehet, hogy érdekel. Átküldte a forgatókönyvet és nagyon tetszett. Egy olyan alapanyag, amivel nagyon szívesen foglalkoztam volna. Aztán nyilván elindult egy közös munka és mire a final draft-hoz jutottunk átgondoltuk párszor az egész filmet, a jeleneteket, a karaktereket, az apró részleteket, hogy a lehető legjobb megoldások szülessenek.

Rákényszerültetek az átírásra, vagy magatok miatt változtattatok?

Nem, csak mi magunk akartuk jobbá tenni. Volt például egy nagyjelenet az elején, amit kivettünk belőle, mert egyszerűbben el lehet mesélni, és minek költsük el a költségvetés komoly részét, ha megy máshogy is. Elég volt kicsiben tartani.

Norbival folyamatosan fejlesztettük a forgatókönyvet: egy-két számunkra fontos ember véleményét meghallgattuk, írtunk jegyzeteket és végül tök mindegy, hogy kinek az ötlete volt, az volt a lényeg, hogy a legjobb érvényesüljön. Csomó minden került bele a filmbe, amit szerettem. Ha egy forgatókönyvírónak mondasz egy mondatot, akkor ő mindjárt elkezdi dekódolni, hogy azt miért mondtad, mi volt vele a célod, és rögtön kitalál mellé történeteket, megoldásokat és meglepetésként belerakja, majd azt látod, hogy ez működik! Így értünk az utolsó változathoz, ami valamikor szeptemberben volt.

És ez mikor forgott?

Fotó: Bolega Niki
Fotó: Bolega Niki

Tavaly november 15-től december 7-ig.

Mondtad, hogy nehéz körülmények között.

Igen. Az időjárás, a terep és a fények miatt, mivel külsőben borzasztó nagy kérdés, hogyan kapcsolódnak dolgok. Mert ha az egyik jelenetet leforgatod egyik nap, majd egy teljesen más fényviszony közt egy másik nap a következőt, az nagyon nehezen tud majd kapcsolódni és aztán vágd össze, ha tudod. Borzasztóan nehéz ilyen szempontból kiszámítani az időjárást és az nem lehetett, hogy mindent kontroll alatt tartunk, mert ez nem ez a költségvetés volt. A világosítók mosolyogva mondták, hogy a Herendinek volt eddig csak olyan mázlija, hogy ennyi időn át ugyanolyan az időjárás.

Hol forgattatok?

Az alpesi hegyvonulatok aljáról indul a történet és kellett egy ahhoz hasonló tájat találni itthon, hogy elhidd: ez a környezet itáliai. Sok Budapest közeli helyszínen és Rudabányán forgattunk. Olyan helyeket találtunk, ahová néha még gyalog is nehéz volt eljutni, nemhogy stábbal, kocsikkal, buszokkal. November 15-én elkezdtük a forgatást és volt 9 és fél óra nappalunk, december 7-én pedig már csak 8 óra 40 perc. Így az elején sincs meg a szokásos 12 órás nappal, és ez egyre csak fogy.

És ott a veszély, hogy leesik a hó…

Ez óriási kérdés volt. Az előrejelzések azt mutatták, hogy csapadékos idő lesz, de azt is tudtuk, hogy az előrejelzések nem száz százalékosak, így elkezdtük és szerencsénk volt.

A színészek jól bírták?

Kegyetlenül fáztak. Próbáltunk figyelni, hogy rögtön kapjanak takarót, ha áll a kamera, meg az aktív szenekkel variáltunk, kb. 15-öt aggattunk egy-egy emberre.  Testükön is volt, cipőjükön is egy csomó. De nyilván fáztak. Ilyenkor azért megvan az az adrenalin löket, hogy amikor átkapcsolnak, akkor már a szerepben élnek, arra koncentrálnak, oda helyezik magukat, és elfelejtik az irgalmatlan hideget. Sminkben fegyverrel más ez, mint amikor a próbateremben kávé mellett dolgozunk egy jeleneten. Az előnyükre fordították sok esetben a hideget, jobban belekerültek a karakterbe és a helyzetbe.

Fotó: Bolega Niki
Fotó: Bolega Niki

Harcokkal, pirotechnikával gazdagon megáldott film?

Törekedtünk arra, hogy minél realisztikusabbak legyenek a harcok, ez természetesen sok összetevőből épül föl. Igyekeztünk keverni a digitális trükköket az analóggal. Azonban, mikor a nappalaid ilyen rövidek, akkor sokszor az idő faktor miatt vfx-ben kell gondolkodni és ez sok szempontból nagy szabadságot ad. (Az SFX-esek a helyszíni trükkökön dolgoznak, pl. pirotechnika, maszk, stb. a VFX-esek a digitális trükkökön – szerk.) Elégedett vagyok a végeredménnyel, nagyon maximalistán álltunk hozzá és sikerült is megvalósítani azt, amit elképzeltünk. Hálás vagyok a vfx-es és sfx-es csapatnak.

Kaszkadőrökkel is dolgoztatok?

Természetesen végig szoros együttműködésben dolgoztunk a kaszkadőrcsapattal. Ez pont úgy volt, mint a Betonzajban,, ahol kialakult a bunyó koreográfiája, ugyanígy itt is megvolt pontról pontra minden mozdulat. Minden egyes akciónk hajszálpontos volt, megtervezett.

A színészekkel is lepróbáltátok a jeleneteket előre?

A film egyik főszereplőjével, Keszég Lászlóval a Jameson Cinefesten

Magyarországon nagyon nehéz azt megtenni, hogy két-három hétre összezárd magad a szereplőkkel és gondosan begyakorolj minden szituációt. Mindenkinek szerződése van színházban, de ennek ellenére sikerült a lehető legtöbb időt a próbákra fordítani. Ebben az egész dologban az emberekkel való munka, a színészekkel való együttműködés a legjobb. Csodálatos, hogy a papíron lévő karakterek bennük megmozdítanak valamit és még többet hozzátesznek. A folyamat, ami próba közben van az az egyik legizgalmasabb pontja a filmkészítésnek. Rengeteg dolog mérlegre kerül, és nagyon kell figyelned, hogy semmi fölösleges ne kerüljön bele, vagy fontos ne kerüljön ki.

Részt vett a változtatásokban a forgatókönyv író is?

Természetesen igen. Norbi nagyon együttműködő volt. Bármikor kértem, hogy nézze meg, mit gondol egy adott dologról, hogy működne egy-egy jelenet így vagy úgy, rögtön belenézett és át is írta, ha úgy volt jobb. A jazz zenész is akkor tud improvizálni, ha pontosan tudja, hogy mit játszik. Nagyon tudnod kell, hogy mit akarsz, hiszen így tudsz elkanyarodni, ami akár jobb lehet, mint ami előtte volt.

Mikor láthatjuk a Szürke senkiket?

December 16-án 22 órakor megy a Duna tévén.
(Ezen a linken dec. 23-ig elérhető a film – a szerk.)

 

Akkor nem csinálunk aznapra más programot!

Még nincs hozzászólás

Szólj hozzá