Messziről jött ember azt mond, amit akarsz

Vége a II. világháborúnak, Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás) a nagy zűrzavarban rájön, hogy az otthon maradtak bármit megadnak, ha valaki hírt hoz fronton szolgált szerettükről. Bújja az eltűnt katonákat kereső apróhirdetéseket, és felkeresi a rokonokat. Fantasztikus történeteket mesél sosem volt bajtársai hőstetteiről, és persze éltetni a hazatérés reményét. Mindaddig, míg le nem bukik egy csapat katona előtt, akik elkezdik szorgosan kiverni belőle a szuszt.

Menekülőre fogja a dolgot, és mire kettőt számol, már meg is érkezett az isten háta mögötti kisváros mellett elterülő erdőbe. Itt talál rá a helyi vadász feleségére és fiára, akiknek szintén előadja a nagy eposzt a hősies férjről és apáról. Bár az asszony rögtön átlát rajta, mégis maradhat. Lassan a család részévé válik, egymásba szeretnek a nővel, megkedvelik egymást a gyerekkel (Jól jegyezzük meg a fantasztikus gyerekszínész Tóth Bercel nevét), még az orosz rendfenntartók is elfogadják, hogy Balázs bácsi mostantól a vadászlakban sertepertél. És gyönyörű happy end … is lehetne, ha haza nem jönne a férj.

Bérces (Molnár Levente) érkezésétől hatalmas gellert kap a történet. Egyre nyomasztóbb a levegő az édes négyes körül a vadászházban. Fojtogató film noir thrillerré változtatja Szász Attila pillanatok alatt a romantikus vidéki idillt. Mert az rögvest nyilvánvaló, hogy a férj egy szörnyeteg, csak az a kérdés, hogy a háború borzalmai jobb vagy még rosszabb emberré tették.

Hamarosan Hankó már nem tudja, hogy a vadász vagy a férjét lelövetni akaró asszony a veszélyesebb. Mindeközben pedig saját irháját is mentené.

Nyomasztó hajsza, fojtott izgalom, egyre jobban felpörgő történet – ha az elején nem etted meg a pattogatott kukoricát, a végén már elfelejtesz érte nyúlni.

Egy hét alatt több, mint 15 ezren látták Köbli Norbert, forgatókönyvíró – Szász Attila, rendező páros negyedik filmjét a mozikban, így megdőlt az a tézis, hogy magyar filmek közül csak vígjátékra ülünk be.

Még nincs hozzászólás

Szólj hozzá