Örök tél

Lehet-e szép, ami szörnyű?

1944 decemberében málenykij robotra hurcolják egy sváb faluból a munkaképes nőket szovjet katonák. Már akkor érzik, hogy valami nincs rendben, amikor azt mondják nekik, hogy kukoricát kell törniük, de arra senki sem számít, ami rájuk vár. Marhavagonokban érkeznek meg egy munkatábor rettenetes hidegébe, ahol német származásuk miatt egy bányában kell dolgozniuk.

Az embertelen körülmények, az éhezés és a nehéz munka ellenére a film főhőse, Irén (Gera Marina) elhatározza, hogy mindent megtesz, hogy túlélje a tábort, és hazamenjen kislányához. Rajmund (Csányi Sándor) tanítja meg Irént a túlélésre, és arra, hogy még az isten háta mögötti zord télben is létezhet szerelem.

Megtörtént eseteken alapuló, gyönyörűen filmezett történet, amelyben Irén nem csak a szenvedéssel és a hideggel küzd meg, de saját álmaival és lelkiismeretével is. A korabeli ruhákban és cipőkben játszó színésznők, még a forgatás során is úgy vacogtak, hogy alig tudták Szász Attila rendező instrukcióit követni – belegondolni is rettenetes, milyen lehetett a valóságban évekig dacolni a hideggel, az alultápláltsággal és a betegségekkel.

Az Örök tél nem a munkatáborok megszokott sokkoló kockáival hat ránk, hanem a költőien szép képekkel, amelyek a zord környezet helyett a rabok lelkébe engednek bepillantást.

 

A filmet február 25-én láthatjuk a Duna TV-n, de addig is akik a látványvilágra kíváncsiak, azoknak Skuta Vilmos werkfotó kiállítását javaslom az Uránia moziban.

 

Még nincs hozzászólás

Szólj hozzá